§ 1. Rész §

A mesék így kezdődnek,egyszer volt,hol nem volt....
Az én mesém is így kezdődik,volt valami ott ahol nem kellett volna lennie...

Élet fakadt a semmiből,a halál életté lett a légevő tüdőbe szorulva akadt,a szív megdobbanva vérrel csordultig életet mert egy testbe.

21. évemben járok, csendben.Járom az utcákat,csendben,pihenek az árnyékban,csendben.
Üvöltök itt legbelül,csendben.

Az egyedül vagyok az abszolút értendő. Mint ahogy Ady Endre is emlegeti versében,
" sem rokona sem ismerőse...


Borult napnak ígérkező tavaszi reggelen láttam meg öt!
Hosszú arany haja végig simult a vállán,szemei nevettek,árnyákba bújva sírtak.
Figyeltem öt messziről,nehogy meglásson,s kérdőre vonva ne legyek,pillantását sem várom.
Nem várhatok embertől semmit,sem szeretetet sem ragaszkodást,sem gyűlöletet,semmit!
Mert nem vagyok!

Coelho azt mondja: Ha nagyon erőlködnék, talán egy napon sikerülne megértenem, hogy van az, hogy az ember mindig pontosan akkor érkezik a megfelelő helyre, ahol és amikor várják.

Nos,én nagyon erőlködöm,még sem tudom megérteni születésem miértjét,S nem látom azt ki várna ezen a rozsdába ragadt világon.